Először jártunk Mezzo-ban egy kellemes borvacsorára, ahol különleges borokat és remek ételeket szolgáltak fel. Az étterem nagyon kellemes, igényes, a vacsora során kiderült, hogy a konyha is nagyon rendben van, remek tételeket kóstoltunk. Ugyanakkor Kertész Zoltán, a borász személyisége már kevésbé volt szimpatikus, ami szerintem egy borásznál alapelvárás lenne...

Tönkölybúzás blini szezámos padlizsánkrémmel. Hozzá Carla Frizzante.

Nem túl erős kezdés. Igazából ez egy tönkölyös palacsinta (a tönkölyt nem érezni) és egy finom padlizsánkrém. Az a baj az összeállítással, hogy a tönkölytől nehezebb a tészta mint egy sima palacsintánál, ezért elnyomja a kevéske padlizsánkrémet. Olyan semmilyen szegényke. 3/5

A bor Pinot Noir-ból készült rozé. Kellemesen frissítő, ugyanakkor semmiben nem lóg ki a jó rozék soráből, ami egy kicsit jobban megragadná az embert. 4/5

Jérce terrine zöldalma habbal. Hozzá Zöldveltelini 2011.

A jérce terrine nagyon jól sikerült, piros húsú paprikával készült, remekül van a fűszerezése. Ami meglepően jó párosítás hozzá az az almahab. Sült almát vagy kompótot már ettem csirke mellé, eszembe sem jutott volna egy hideg almahabot adni mellé, de telitalálat. Az egész nagyon egyben van. 4,5/5

A borral kapcsolatban biztos elfogult vagyok mert a Zöldveltelini az egyik kedvenc fajtám. A zöldalma habbal ez a könnyed bor nagyon egymásra találtak. Virágos, citrusos jegyek, finom savak. 5/5

Itt egy kis kitérőt tennék ami az étteremnek egy kis negatívuma volt. Amikor megérkeztünk, volt az asztalunkon fejenként 1-1 kistányér, mi pedig izgatottan vártuk a friss házi kenyérkét, ami soha nem érkezett meg. Ugyan a terrine mellé kaptunk kenyeret, de ezért kár volt kitenni, ha nincs akkor nem várom, hogy jöjjön egy kis kosárka, amiből a vacsora alatt csipegetni lehet, így viszont elég lehangoló volt, amikor érintetlenül vitték vissza a konyhába az üres tányérkákat...

Kókusztejes Thai zöldség leves. Hozzá Carla 2009.

Furcsa egy párosítás ez, eszembe nem jutott volna egy Thai leves mellé kései szüretelésű, félédes fehérbort adni. A leves nagyon finom, kellően lime-os. Nekem hiányzik belőle egy kis csirkehús, de így is nagyon finom. 4/5

Sajnálom, hogy ezt a bort nem a vacsora végén kaptuk, oda biztos jobban illett volna. Marcipános, mézes jegyek. Jó bor, de mégis hiányérzetem van utána, nem tudom mi de valami nagyon hiányzott nekem belőle. 4/5

Grillezett vajhal filé zöldfűszeres kecskesajtos rizottón. Hozzá Sauvignon Blanc 2009.

A hal tökéletesen lett elkészítve. Egyszerűen fantasztikus az állaga és az íze is. A rizottó kicsit furcsa lett. A kecskesajt jól érezhető volt benne, viszont a hal mellett kicsit olyan érzésem volt mintha ebben is lenne hal! Kicsit tőkehalas mellékíze volt a rizsnek, ami annyira nem jött be. De a hal csodálatos volt! 4/5

A bor barackos, mézes, üde savakkal. Jót tett neki a hordó is. Ugyanakkor semmi kiemelkedő. 4/5

Omlós libamell filé karamellizált céklával, gombás szalvétagombóccal és Pinot jus-vel. Hozzá Pinot Noir 2009.

A libamell egy icipicit túlkészült, de szerencsére nem száradt ki, így is nagyon finom. A szalvétagombóc és a cékla tökéletes kísérője. 4/5

Burgundi stílusú Pinot Noir remekül illik az ételhez. Kicsi cseresznye, egy kis füstösség a háttérben, telt, nagy testesttel. Jó bor ez. 4,5/5

Marcipános-körtés lepény, törökméz fagylalttal. Hozzá Zenit 2008.

Megunhatatlan desszert. Ha valaki fagyzóban jár és lát törökméz fagyit, akkor legalább 5 gombóccal kérjen, mert isteni finom! A lepény is zseniális, együt meg... 5/5

Na ez a bor nem volt jó. Hordós érlelésű Zenit, eszméletlen alkohollal. Szerintem szörnyű, értem én hogy különleges akar lenni, de nem jön ez így be. 2,5/5

Meglepetés bor: Királylányka. Szintén különleges bor, nem is annyira a finomsága, inkább a különlegessége dominál. Nagyon illatos, a birs tűnik ki belőle, illetve aszalt gyümölcsök. Érdekes bor, olyan egyszer meg kell próbálni fajta. 4/5

Összességében az ételek nagyon rendben voltak, szerencsére a mélypont az üdvözlő falatoknál lement, a desszerttel pedig felkerült a korona a vacsorára. Mindenképp javaslom a helyet kipróbálásra, szerintem érdemes eljönni és megkóstolni az ételeket. A kiszolgálás rendben van, csak a kenyérkét hiányoltam.

A borok összességében jók voltak. Ami nagy piros pont, hogy különlegesebb borokat is kóstolhattunk, illetve a ráadás bor is kellemes meglepetés volt. Ami viszont nagyon nem tetszett az Kertész Zoltán volt. Ilyen beképzelt és nagyképű embert is rég láttunk, nagyon unszimpatikus volt és unalmas volt hallgatni saját maga fényezését. Kertész urat nem, de a borait egy kóstolón mindenképp csak ajánlani tudom.

Felejtsük el a bolti sajtokat (ha még eddig nem tettük meg) és ruccanjunk ki a piacra beszerezni az alapanyagokat! Vasárnap délelőtt én is így tettem és beszereztem életem eddig legfinomabb kecskesajtját a Szimpla piacon. Azt a fajtát ami kívül roppan, belül krémes, az íze meg valami mesés! Szóval nem győzőm elégszer hangsúlyozni, hogy mindig minden az alapanyagon múlik, tessék utánuk járni, nem becsörtetni a tecsóba és megvenni a legolcsóbb vackot! Ha már ott voltam a piacon vettem bükkfán füstölt kolbászt is, ami szintén remekül illett az ételhez.

Most nem részletezem a rizottó készítést, akit érdekel itt elmélyülhet benne egy korábbi posztomban.

• 200 g. rizottó rizs
• 35 g. füstölt száraz kolbász (vagy ha nagyon autentikusak akarunk lenni, akkor spanyol chorizo helyette) apróra vágva
• 40 g. napon szárított paradicsom apróra vágva
• fél fej hagyma apróra vágva
• 1 liter csirke alaplé
• 75 g. lágy kecskesajt
• 0,5 dl. fehérbor
• 1 marék apróra vágott bazsalikom
• 25 g. vaj

1. Egy kevés olivaolajon üvegesre pirítjuk a hagymát és a kolbászt. Nem kell sok olaj, a kolbász enged majd magából zsírt eleget.
2. Mehet hozzá a rizs, amit 3-4 percig pirítunk.
3. Hozzáadjuk a paradicsomot és a fehérbort.
4. Az rizst az alaplevet folyamatosan adagolva, a kevergetve al dentére főzzük.
5. Amikor kész, hozzáadjuk a bazsalikomot, feloldjuk benne a sajtot, a vajat és ha kell sózzuk.
6. Olivaolajjal meglocsolva tálaljuk.

Régóta szemezgettem a Borkonyhával, olyan hely, ahol egyszer mindenképp enni kell. Az étlap kifogástalan, 6-7 fő- illetve előétel közül lehet választani, amiben akár halat, csirkét, vagy valamilyen vörös húst akarunk enni, biztos találunk kedvünkre valót. Ehhez jönnék még az ételek a tábláról, ahol a legfrissebb alapanyagokból készült fogások közül szemezgethetünk. A nevéhez méltó kiváló borválasztékban remek tételek vannak, már-már bőség zavara.

A hely belülről kellően elegáns, ugyanakkor elég visszafogott ahhoz, hogy ne érezze feszélyezve magát az ember zakó nélkül. Remekül el lett találva. Az anyaghasználat igényes, mindenhol van elég hely, nem érzi az ember a mellette ülő szúró könyökét, szóval ez nagyon rendben van.

Nehéz volt eldönteni mit is együnk, de addig is kaptunk isteni finom, három féle házi kenyeret, vajjal, amelyek annyira etették maguk, hogy félő volt, még a rendelés előtt jóllakik velük az ember, ha nem vigyáz!

Végülis előételnek egy Akácmézes mangalica szalonnát kértem, mustár vinaigrettel, retekkel és gyöngyhagymával. Remek étel volt, mutatós, a császár isteni, omlós, nem zsíros, a mustáros vinaigrette és az alatta bujkáló krumplipüré tökéletes kisérő volt hozzá. Ami negatívum, hogy levesestányér szerű hatalmas edényben érkezett, így késsel villával nem nagyon lehetett normálisan enni. A másik érdekesség a retek hiánya volt, de ez különösebben nem zavart, így is finom volt.

Főételnek a "Malactarja rózsaboros póréhagymával, koriander maggal" variációt választottam. Ízre és állagra nagyon rendben volt az egész. A tarja tökéletesen volt elkészítve, ez a malacság is püréágyon "lebegett", nagyon egyben volt az egész. Viszont amit nem tudtam hova tenni az a tálalás. RONDA volt, nem kicsit, hanem nagyon! Amit meg aztán már pláne nem értettem, hogy a póréhagyma hogyan alakult át néhány spenótlevéllé és lilahagymává? Itt nem az étellel volt a baj, de ha már póréhagymát írnak az étlapra, akkor azt hozzanak, ne spenótot!

Desszertnek Bazsalikom fagylaltot kértem édes morzsával,szárított répával és alma esszenciával. Már előre féltem milyen összetevők fognak megint átalakulni, ezúttal a szárított répa és alma helyett mogyoró, csokichips és apróra vágott zöld alma került a tányérra, a morzsa helyett durvára tört csokis keksz. Ez az étel is nagyon finom volt, abban nem volt hiba, dehát akkor is!

Mindent összevetve nagyon finomakat ettünk. Az alapanyagok kifogástalanok, kifogástalanul elkészítve. A személyzet kiváló, a hely nagyon szép. Viszont vagy a főszakács volt szabin és cincogtak az egerek, vagy nagyon hanyagok ha az ételek összeállításáról, tálalásáról van szó. Érdemes megnézni a képeket a weboldalon, hogy pl. a malactarja vagy a desszert hogyan is kellett volna, hogy kinézzen. Szerintem attól kiemelkedő egy konyha, ha minden étel úgy érkezik elénk, mintha stúdió fotózásra vinnék, nem pedig fordítva "csak egyszer nézzen ki jól, a vendégnek jó lesz mindenféle cifrázás nélkül"... Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a mekiben kinézem a McRoyalt a tábláról és kapok helyette egy nyomokban sem hasonlító valamit. Azt meg végképp nem értem, miért írnak olyat az étlapra, ami nincs Malactarja rózsaboros póréhagymával helyett legyen Malactarja rózsaboros idényzöldséggel vagy valami!

Mindent összevetve ha a weboldalt képeit és a menüt nézzük akkor ez az ár/érték arány teljesen megfelelő. Viszont a tény az, hogy ha felszolgált ételeket nézzük, akkor túl van árazva! Ha rendelek valamit, akkor azt kapjam, amit rendeltem és nézzen ki úgy, mintha egy Michelin ellenőrnek szolgálnák fel! Azt soha nem fogom megérteni, miért kell a borokat több mint 200%-os haszonnal értékesíteni, de ezzel már megbékéltem, mert mindenhol így van. Ezen negatívumok ellenére azt mindenképp kiemelnél, hogy minden nagyon finom volt! De mégis hiányzik valami... Érdemes kipróbálni a helyet a remek ízek és alapanyagok miatt, de ne várjunk semmi nagy durranást, csak élvezzük az ételeket.

A ZONA étlapját böngészve akadt meg a szemem ezen az érdekes fogáson. Mindig is nagyon izgalmasnak találtam a különböző húsok kombinációját a tényáron, nagyon különleges ízeket lehet kihozni ebből a fúzióból. Tehát az már meg is volt, hogy mit akarok csinálni, de mit adjak mellé? Az egyértelmű volt, hogy a húsok miatt nem lesz egy könnyed étel, így erős, savanykás ízű köret kell mellé.

Abban biztos voltam, hogy pirított kalácsot fogok adni mellé, az illik mindkét húshoz. Kéne valami a hurkához, ami ellensúlyozza a zsírosságát. A fűszeres almakompót elég karakteres, savanykás, fűszeres, májjal sem lehet rossz, tehát emellett döntöttem. A májhoz még ennél is egyszerűbb dolgot találtam ki. Mivel itt az ősz, gyönyörű szőlőt lehet kapni, ezért egy kicsit karamellizált vörös szőlővel variáltam, szintén a savanykássága, édessége miatt. Már csak valami mártás kéne hozzá, ami összefogja az egészet! Egy hírtelen ötlettől vezérelve savanykás, fűszeres sárgarépa szószt készítettem hozzá. Az eredmény isteni finom, remek összhangú étel lett.

• kb. 35 dkg. hízott kacsa vagy libamáj. Sütés előtt 3-4 órára tejbe áztatjuk, majd kivesszük belőle és szárazra töröljük. Lehártyázzuk és 1 cm vastagra szeletekre vágjuk.
• 1 pár véreshurka
• 2 db. savanykás alma megpucolva, apró kockákra vágva
• 1 sárgarépa, apróra vágva
• fehérborecet
• 1 csipet tikka masala fűszerpor
• fahéj, szegfűszeg, cukor, citrom, keményítő
• egy marék vörös csemege szőlő, koktélparadicsom
• kalács

Készítsünk el mindent, párhuzamosan a hurkával és a végén tálaljuk az egészet!

1. Tegyük bele a hurkát egy cserépedénybe, alatta kis pár csepp olajjal, hogy ne ragadjon le és 200 fokos, előmelegített sütőben addig süssük, amíg jó ropogós nem lesz a "héja". Amikor betettük a sütőben nekiállhatunk a többi étel elkészítéséhez.
2. A répát feltesszük főni annyi vízbe, hogy ellepje.
   1. Amikor puha, leturmixoljuk és egy szűrőn átszűrjük. Nekünk a levére lesz szükségünk és a leszűrt rostból kb. 1 kiskanálnyira. Ezeket visszatesszük a gázra, teszünk bele egy kis sót, fehérborecetet és tikka masala fűszerkeveréket.
   2. Hogy kicsit sűrűbb legyen, pár gramm keményítővel besűrítem.
3. A répával párhuzamosan elkészítjük az almát. Ehhez egy lábosban kis cukorral, citromlével vizet forralunk.
   1. Beledobjuk a megtisztított almát, két szegfűszeget és két csipet fahéjat.
   2. kb. 5 perc alatt puhára főzzük.
4. Egy forró vas serpenyőben kicsit megpirítjuk a félbevágott koktélparadicsomot és félbevágott szőlőt.
5. Amikor már majdnem jó a hurka, elkészítjük a májat.
1. 1. Forró vas serpenyőt közepes lángon felforrósítunk és beletesszük a májat.
   2. Ne forgassuk, ne piszkáljuk fölöslegesen. Mindkét oldalát szépen karamellizáljuk, majd tálaljuk.
6. A felszeletelt kalácsot forró serpenyőben megpirítjuk.

Tetszés szerint tálaljuk az elkészült ételeket. Sajnos az összes májat megettük, ezért nem tudtam kipróbálni, de valószínűleg nem csak főételként, de hideg előételként is kiváló lehet, ugyanez a fogás.

A gnocchi receptje nagyon egyszerű, gyakorlatilag egy burgonyás tésztáról van szó. Ehhez vegyünk olyan burgonyát, amit nem hajlamos nagyon megszívni magát vízzel, vagyis "lisztes" burgonyát válasszunk. Érdemes belőle nagyobb adagot készíteni és amit nem használunk fel, azt lefagyasztani.

• 0,5 kg. burgonya
• 150 - 200 g. liszt
• 1 tojás

1. Először héjában, sós vízben főzzük puhára a krumplit.
2. Miután megpucoltuk, krumplinyomóval törjük össze. Tegyük vissza a száraz lábosba a krumplit és folyamatosan kavargatva, közepes lángon "szárítsuk" kicsit. Vigyázzunk, színt ne kapjon, csak a még benne lévő vizet akarjuk minél kevesebbre redukálni. Ha jónak ítéljük, akkor szedjük ki a lábosból és tegyük félre hűlni, kb. 30 percre.
3. Ha kihűlt a krumpli, adjuk hozzá a lisztet, a tojást, sózzuk meg. Tiszta munkafelületen gyúrjunk egy laza, de nem túl ragadós tésztát belőle. A liszt mennyisége a krumpli nedvességtartalmától függ, hagyatkozzunk tehát az érzékeinkre.
4. Az elkészült tésztából kisebb darabokat vágunk, amikből aztán, kis gilisztákat sodrunk. Ebből aztán egyenlő méretű kis gombócokat vágunk, végül formázzuk.
5. Ha fagyasztjuk, vigyázzunk, hogy úgy tegyük el, hogy a szemek ne ragadjanak össze, mert főzésnél szét fognak esni.
6. A gnocchit mindig sós vízben főzzük ki. A lobogó vízbe csak szórjuk bele őket és amikor feljönnek a víz tetejére (kb. 1 perc), akkor szedjük ki őket.

Az alaprecept után jöjjön a szósz.

• 8-10 szem koktélparadicsom, félbevágva
• 40 g. tejszín
• 1 evőkanál passzírozott paradicsom
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 marék rukkola
• parmezán

1. Magas falú serpenyőben hevítsünk olajat. Adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, kicsit pirítsuk, de színt ne kapjon.
2. Adjuk hozzá a koktélparadicsomot és pár percig pirítsuk, amíg elkezd kicsit ráncosodni.
3. Mehet bele a tejszín, kevés parmezán és a passzírozott paradicsom. Sózzuk, borsozzuk, jól keverjük össze.
4. Dobjuk bele a gnocchit és a rukkolát, max. fél percig forgassuk össze őket a szósszal (tovább ne mert szétfő a gnocchi)
5. Olivaolajjal meglocsolva, parmezánforgáccsal tálaljuk.

Érdekes estét zártunk nemrég a Buddha-Bar Hotel éttermében, ahol ázsiai ízeket próbáltak meg remek magyar borokkal párosítani. Az eredmény kétségbe ejtő.

Már maga a hely is több mint érdekes. Értem én, hogy nagyon divatosak vagyunk és trendik, de ez már enyhe túlzás ami itt van. Az egész étterem olyan sötét, mintha egy kriptában üldögélne az ember (a borok csillogását, színeit pl. egyáltalán nem lehet látni, ami egy borvacsorán nem túl ideális...), a falak feketék és vörösek, a csillárokban 5 wattos izzók szolgáltatják a homályt. A székek kényelmetlenek, az asztal alacsony, 1 óra után, a kaják felett görnyedve egy életre megutálja őket az ember. Az külön kuriózum, hogy sikerült azt megoldani, hogy a hotelből a saját! éttermébe nem lehet eljutni, csak ha kimegyünk az utcára és megkerüljük az egész háztömböt!Az ültetéssel is komoly gondok akadtak, hiszen sikerült 1 példányt nyomtatni a foglalt asztalokról, amit az egyik pincér lelkesen magával vitt, nehogy bárki más fogadni tudja a vendégeket és persze ilyenkor érkezik egyszerre mindenki... 

Ennyit az étteremről, nézzük az ételeket:

Fűszeres edamame bab. Hozzá Füleky Muskotály 2012.

Itt ért minket az első döbbenet. Az ember azt gondolná, valami komplexebb bab püré friss házi kenyérrel, vagy bármilyen szakácstechnikai bravúrt bemutató ételt kapunk. Na erre elénk csaptak egy leveses pohárkát, benne a kicsit megpárolt hüvelyes babbal, ami meg volt szórva valami zacskós fűszerporral! És ennyi! Félreértés ne legyen, nagyon finom volt a bab, de ez egy 5 csillagos hotel éttermében, egy borvacsorán hogy kerülhet az asztalra? Arról már nem is beszélve, hogy ha az ember a bort is itta hozzá, kifejezetten rosszul esett, annyira ütötte egymást az étel és a bor. Adok rá egy fél pontot, mert maga a bab, ha kézzel kiturkáltuk a hüvelyéből, akkor finom volt. 0,5/5

Kár volt ez a jó bort ilyen étellel elrontani. 4,5/5

Tavaszi tekercsek mangós-maracujás szósszal. Hozzá Füleky Furmint 2011.

Második fogásunk szintén alaposan el volt baltázva. Imádom a tavaszi tekercset és ezt a szószt is, de valahogy most egyiket se sikerült jól eltalálni. A tekercseknél annyi koriandert sikerült beletömni a töltelékbe, hogy azt éreztem, egy marék koriander levelet rágcsálok. Hogy mi volt még benne ezen kívül azt nem tudnám megmondani, mert a sötét miatt nem láttam mit eszek, a rengeteg koriander miatt meg mást nem éreztem. A szósz meg túl savanykás lett valamitől, még a tekercshez se volt jó, a borhoz meg egyenesen pocsék.  0,5/5

Szintén egy remek bor, virágos illattal, jó savakkal, fiatalos, üde tétel. 4/5

Teszek egy kis kitérőt, mert nem állhatom meg a "felszolgálók" alkalmatlanságát. Miután egy kés és villát is felhasználtunk ehhez az ételhez elegánsan otthagytuk a tányér szélén a koszos evőeszközt, hogy elvihetik. Na erre valami csoda folytán a pincér leányzó úgy döntött, ő azt el nem viszi, hanem a tányér széléről a koszos evőeszközöket, szalvétát szépen visszatette az asztalra! Hát ilyet én még nem láttam! Aztán mikor legközelebb sikerült elvitetni vele az evőeszközöket, akkor nem kaptunk másikat, csak miután kétszer szóltunk...

Másik érdekesség, hogy az este egész ideje alatt két DJ. gondoskodott a zenéről. Hogy ez is minek? Toljanak be a 73 Buddha-Bar válogatás lemezből egyet repeat all-ra aztán kész, senkit nem érdekel, inkább a személyzetre költsék a pénzt ne két benyugtatózott lemezhuszárra!

Tonhal avokádóval, lazac ropogós wontonnal, scampi yuzuval. Hozzá Szeleshát K2 Kékfrankos 2009.

Nem volt ez annyira rossz, mint az eddigiek. De jó sem, csak a friss hal megmentette a 3 kis szuflés csészében felszolgált tatárt. A tonhalas még ízlett is, a másik kettő nem. Az adagokkal komoly bajok vannak a konyhán, nem tudom hogy kellett volna beosztani az 1 tálhoz 1 darab chips mennyiséget, de nyilván velem van a hiba, mert sehogy sem sikerült. 2/5

Remek kékfrankos, szederrel, áfonyával, jó savakkal. 4/5

Japán marhahúsos tekercsek gyömbéres miso szósszal. Hozzá Szeleshát Háromfiú 2008.

A teljes döbbenet fogása. A FŐFOGÁS, ami megmutatja egy konyha valódi értékét! Hát megmutatta. Két féle képen elkészített tészta batyuk és mellé a szósz. A szósz önmagában nagyon rossz, a batyukban a hús szintén nem egy nagy szám. A sült batyunk az állaga tökéletes, ropogós, a főttnek se íze, se bűze. Viszont ha batyut a szósszal keverjük akkor újabb értelmet kap az egész és máshogy rossz mint külön-külön. Nem jó, a borhoz nem illik. 1,5/5

Csúcsbor. Az első olyan bor, aminek megvolt az ereje, hogy az étel mögül is megmutassa magát, ezzel végre le lehetett öblíteni a rossz ízeket. Erdei gyümölcsös, szilvás jegyek, hihetetlen krémesség, bársonyosság, remek tanninok. 5/5

Brie sajtos torta naranccsal és étcsokoládéval. Szeleshát Syrah 2011.

Már elkönyveltük, hogy itt főzni nem nagyon tudnak, annál nagyobb meglepetés volt, hogy milyen jók a desszertek. A brie sajt és az étcsoki nagyon egymásra találtak. A kis kosárka állaga tökéletes, a sajt kellően megpirult. És végre azt lehet mondani, hogy a borral is összhang van! A 3 vörösbor közül ez volt a leggyengébb, de ezzel az étellel tökéletes párosítás. 4/5

Szilvás, kicsit dohányos, elég vaskos tétel. Talán még kéne neki egy kis idő, hogy jobban összeérjen. 3,75/5

Kardamonos sárgabarack szuflé mangó sorbet-va. Hozzá Füleky 6 puttonyos aszú 2007.

Na ez a teljes megváltás. A meleg szuflé zsákutca a hideg bor és sorbet mellett, az hagyjuk is. Viszont a mangós sorbet és a bor mangós íze valami elképesztő összhangot teremt! Az étel magában finom, nincs vele gond, ha bor nélkül kóstoljuk akkor 4,5/5

Ha valaki karácsonyra aszút akar majd ajándékozni valakinek, akkor ilyet vegyen. Az eddigi legfinomabb aszú, amit valaha kóstoltam. Nagyon friss, nagyon üde, nagyon gyümölcsös. Zseniális! 6/5

Összefoglalva az estét, ez is egy "itt is voltunk" típusú hely. Az ételek mondjuk ki, nem finomak! A borokhoz semmi közük nem volt. A kiszolgálás gyenge, a hely kellemetlen. A desszertek rendben vannak. Plusz adalék, hogy a 6 fogásos vacsorát nagy gyomorkorgással zártuk, annyira szűken mérik (pedig nem vagyunk nagyétkűek) és mindezért 13-14.000 Ft/fő árat elkérni a vicc kategória.
Az estét a borászok mentették meg, akik nagyon közvetlenek és jófejek, illetve a háromfiú és az aszú. Megmondom őszintén ilyen ár/érték arányban még a kipróbálásra sem ajánlom az éttermet.