A vince napok kapcsán leszaladtunk egy hétvégére Villányba, ahol remek borokat és ételeket kóstolhattunk, illetve eljutottunk pár olyan pincészetbe is, amik mivel kívül esnek a kellemes séta távolságon, talán sose látogatjuk meg őket, viszont a közvetlen, buszos járatokkal nagyon kényelmes volt.

Vinatus Pince és Fogadó

Egy fiatal borászat illetve panzióról/étteremről amely saját feldolgozóval nem rendelkeznek, csak szőlővel, ami cseppet sem von le a borok értékéből. A szép, új, igényes panzióval meg voltunk elégedve, a kiszolgálás kedves és segítőkész. Érkezésünk napján ebédeltünk a panzió éttermében. A fogadó pálinka a ház saját törkölye volt, kellemes meglepetés, finom, aromás, nem a töménytelen alkoholra kihegyezve.

Az adagok hatalmasak, az előtel és főétel után a desszertnek még a gondolata is émelygéssel töltött el minket. Előételnek Pikáns kacsamáj toast-ot kértem, ami pirított kenyéren trónoló, karamellizált cukros, balzsamecetes kacsamájat jelentett. Állagra, ízre nem lehet belekötni, teljesen rendeben volt. Amit kicsit kritikának mondanék az a hozzá ajánlott bor, mert bár a gyöngyöző rosé önmagában nem volt rossz, ehhez az ételhez egyáltalán nem ment. A másik előétel hideg libamáj lett, zsírjában. Itt sem reklamálhattunk a mennyiségre, a zsíros májhoz libatöpörtyű is járt, gazdagon lehetett enni hozzá a kenyeret, gyakorlatilag jól is lakik vele az ember.

A főételeket a Vince napi ajánlatból választottuk. A töltött libacomb rizzsel és grill zöldségekkel megintcsak tekintélyes adagra sikerült. Én tarját kértem, pirított kalácson, krokettel, vörösboros mártással, grill zöldségekkel. Összességében rendben volt az étel, sajnos a krokett nem volt házi. A grill zöldségeket egy kis mazsolával együtt készítették, ami adott nekik egy kis édességet és a vösrösboros szószhoz is ermekül illett, azért pirospont jár. Viszont a tarját sikerült túlkészíteni, kiszáradt. Kár érte. Az ehhez a fogáshoz kínált Syrah telitalálat volt, remekül ment az ételhez.

Nagyétküeknek illetve egyszerű de tiszta szállást keresőknek, jó borokra vágyóknak bátran tudom ajánlani a helyet.

Maul Pince

A kimerítő ebéd után vacsorára már eszünkbe sem jutott 3 fogást kérni, de még az az egy is sok volt, amit végül a Maul pincében kaptunk. A túrós csusza tejföllel embertelen mennyiség tésztából, a felét sikerült legyürni. Én Rántott töltött káposztát kértem, mert el se tudtam képzelni milyen lehet. Összességében van az ételben fantázia. A panír réteg jól felszívja a káposzta levélt, így gyakorlatilag nem kell kenyér mellé, viszont az én ízlésemnek túl kötött, masszív volt a töltelék és kicsit íztelen. Egy könnyű rosét kértem az étel mellé, de nem ízlett. Egyrészt túl meleg volt, másrészt kicsit fáradt, nehéz, jellegtelen.

A Maul pince kicsit csalódás volt, lehet csak rossz napot fogtunk ki, nem is kóstoltunk borsort, de azt kell mondjam szerintem sok, ennél lényegesen jobb hely van Villányban, ahova érdemes betérni.

Janus Borház

A szervezet, buszos túra első állomása. Kedves fogadtatásban volt részünk, kitűnő borokat kóstolhattunk, a borok mellé kínált hidegtál nagyon finom volt, nem lehet semmibe belekötni. A kóstolóház szép, a szőlő körülötte gyönyörűen gondozott és a kilátásban is el lehet gyönyörködni. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide kóstolni, viszont a borház hátránya szerintem pont a megközelíthetőség. Nagyon kívül esik a többi borászat vonzáskörzetéből, aki mégis elvetődik ide, az viszont nem fog csalódni.

Vylyan Szőlőbirtok

Villány híres a relatív új és modern borászatairól, ezért vártam nagyon a Vylyan birtok meglátogatását. Kívülről nem is csalódtam benne. Gyönyörű kilátás a hegyről, szőlő ameddig a szem ellát. A program éneklős látogatás a szőlőbe, áldással, keresgélős játékkal. Azért ebből többet is ki lehetett volna hozni, mert a csorda vonulását kísérő 4 soros alapmű éneklésén kívül olyan túl nagy hangulata nem volt, még a forraltborozás sem mentette meg.
A szőlőnézegetés végeztével a teremben lehetett csipegetni illetve kóstolni. Nos itt aztán teljesen kiakadtam mind a szervezésre, mind etetés-itatás részre. Már maga a terem, ahol leültettek hatalmas csalódás volt, leginkább egy régi általános iskola kibelezett tornatermére emlékeztetett. Aztán 4.500 Ft-ér 4x2 dl. nem is a legjobb bor és az egész hétvége legrosszabb borkorcsolyá válogatása (sarki kisközértesnek tünt) erősen kiverte a biztosítékot. Erre jött még a Szélbevonyítók (Szélkiálltók) együttes fejhagú üvöltése a színpadról, rettenetes hangtechnikával, amitől a saját gondolataimat sem lehetett hallani, nemhogy amit esetleg más akart volna megosztani velem az asztalnál. A borokra meg nincsenek szavak. Olyan brettes volt az összes, hogy 2 korty után ki is öntöttük. Az egyik bornak olyan trágyaszaga volt, amit még az ellenségeimnek sem kívánok. Szóval Vylyan egy életre kilőve nálam, bort se fogok tőlük többet venni, az tuti…

Gere Tamás és Zsolt pincészete

Harmadik állomásunk a kissebbik Gere borászat volt és annak a „kísérleti” pincéje. Az acéltartályok között elhelyezett padokon kaptunk egy remek tételes kóstolót, hozzá isteni, perectészta szerű kenyérrel és sok érdekességgel a pincészetről. Külön plussz pont, hogy olyan tételeket kóstolhattunk amiket még le sem palackoztak, frissen a tartályból érkeztek. Ezek után levonultunk az épülettől nem messze található pincébe, ahol az egyes évjáratok borai és különböző hordói találnak egymásra, így kísérletezik ki hogy az adott évjáratnak melyik hordót fogja végül kapni. Nagyon érdekes volt. Itt is kóstoltunk, ugyan az a 2011-es Cabernet Franc került a poharunkba két különböző hordóból (egyenesen a lopóból). Sajnos még mindkét bor nagyon nyers volt ezért nem lehetett különösebben élvezni őket, de a hordók közti különbség észrevehető volt. Összességében csak ajánlani tudom a hely meglátogatását is illetve a borokat is. (Még nem került forgalomba de érdemes lesz figyelni a Traminit, mert már most fantasztikus)