Az este vendége a Konyári Pincészet volt, ahonnan mega Konyári Jánostól érkezett bemutatni a borokat. Különleges  történeteket hallhattunk Balatonlelle és a bor közös történetéről, sok érdekességet megtudhattunk a borokról és a borászat filozófiájáról.

Olivás focaccia. Hozzá Konyári Loliense 2012.

Egyszerű üdvözlőfalat, remek, omlós focaccia, egy-egy szelet sonkával. Az arányokon kicsit változtattam volna, mert a focaccia sok volt ennyi sonkához, illetve egy hosszabb érlelésű sonkát választottam volna. Viszont focaccia állagába, ízébe nem lehet belekötni. Puha, omlós, pont elegendő olivával, egy kis paradicsommal megbolondítva. 3,5/5

Ez a fehérbor abból a szempontból különleges, hogy nem teljesen reduktív illatbomba. Bár tartályban erjedt, fél évig finomseprőn érett, amitől sokkal különlegesebb lett az illata, kapott tőle egy kis pluszt. 4/5

Pászkás kecskesajt krémtorta. Hozzá Konyári Szárhegy 2011.

Nagyon finom előétel, nagy meglepetés. Gyakorlatilag ez egy krémsajt állagú kecskesajt remekül fűszerezve és snidlinggel megbolondítva. Nem lehet belekötni, isteni. A pár szem diótól és dió olajtól pedig csak még jobban kijönnek az ízek. A pászka az alján tökéletes, a kecskesajt megpuhította, magába szívta az ízeket. Viszont megint gondot érzek az arányokon, több kenyér kellett volna mellé. 4,5/5

Dűlő szelektált, nagy gonddal készített tétel. Erjedés után fahordós érlelést is kapott. Ez sem a klasszikus gyümölcs, üde, hanem a komplex, különleges, hosszú ízű vonalat képviseli. 4,5/5

Charlotte hagyma krémleves édes vízi rákkal töltött raviolival. Hozzá Konyári Rosé 2013.

A leves rendben van. Krémes, lágy, meleg, amilyennek lennie kell. A töltött ravioli is finom, amit kicsit sajnálok, hogy az erős ízű levesben kicsit elveszik a rák íze, de külön-külön mindkettő finom. A borhoz tökéletes fogás! 4/5

A különleges fehérek után egy klasszikusabb Rosé. Olyan amilyennek egy jó Rosénak lennie kell, nagyon könnyű, nagyon gyümölcsös, kicsit édeskés, hosszú ízű. 4,5/5

Sertéshálóban sült marhapofa édes burgonyapüré alapon, zöldséges papardellével. Hozzá Jánoshegyi Kékfrankos 2011.

A marhapofa és és a szósz tökéletes. Szaftos, jól fűszerezett. A pürébe sem lehet belekötni. A pappardelle tulajdonképpen csíkokra vágott főtt cukkini és sárgarépa. Nem rossz kombináció ez a három így együtt, sőt, de én jobban szeretem ha a zöldség közepe még roppanós (ha meg papardelle akkor pláne legyen al dente), sőt kifejezetten jó lett volna a tányéron valami "masszívabb" is. Szintén remek a borhoz. 4/5

Ez egy jó kékfrankos! Nagy testű, nagyon komplex, még bőven érlelhető. Rengeteg íz, a meggytől kezdve a kakaóig. Szép savak, amik csak még jobbak lesznek. Érdemes kipróbálni! 5/5

Vadkacsa combok Cumberland-mártással, puliszkás krokettel. Hozzá Sessio 2009.

A marhapofát nem sikerült felülmúlnia, de a hús itt is tökéletesre sikerült. Omlós, szaftos, amilyennek lennie kell. A mártás is hibátlan, a puliszkás krokett nem rossz hozzá, de kicsit fantáziátlan illetve nem is túl szép, a lekvár helyett még valami kis csavart el tudtam volna képzelni. Meglepiként kaptam még egy sörétet az egyik combba, de ezt nem negatívumként mondom, egy kis sörétes vadra bármikor vevő vagyok. 4/5

A pincészet egyik nagyágyúja a Sessio. Külön dicséret, hogy nem fukarkodtak ezzel a nem olcsó borral, ráadást is bátran adtak belőle. Sötét, rubintos szín, kifejezetten édeskés, fűszeres, szilvás illat, itt is egy leheletnyi csokival. Hosszú korty, szépen lekerekedett ennyi év után. Tökéletes. 5/5

Meggyes gesztenyével töltött képviselőfánk belga étcsokival. Hozzá Konyári Malbec 2011.

Igazi retró desszert, pont olyan mint gyerekkoromban. Ezt nagyon nem kell részletezni. Mindig plusz pont ha évek múltán egy ilyen klasszikussal találkozik az ember, ami ráadásul még jól is lett elkészítve. 4/5

A nálunk ritkaságszámba menő Malbec Konyáriéknál kifejezetten jól érzi magát. Illatában piros gyümölcs, szilva, ízében fűszeres, fekete gyümölcsös, szép tanninokkal. 4/5