Külvárosiként elég kevés lehetőségünk van igazán jó étterembe menni, ha nem akarunk bemenni a belvárosba. Vannak persze jó alternatívák, ilyen volt eddig a Zila is, ahol már több alkalommal voltunk családi vacsorán. Az ételek korábban mindig rendben voltak, korrekt volt a kiszolgálás és elégedetten távoztunk a vacsora végén. Ezért ért nagy meglepetésként a legutóbbi látogatásunk, amiről túl sok jót nem tudok elmondani.

Csütörtök estére foglaltunk helyet, négy személyre. Amikor megérkeztünk láttam, hogy itt is van már heti ajánlat, aminek nagyon megörültem, mert az étlap már nem volt idegen, így új ízeket lehetett kipróbálni. A rendelés leadásáig nem volt gond, gördülékenyen mentek a dolgok, aztán következett a végtelen várakozás...

Előételnek rendeltünk egy tárkonyos levest, sárgadinnyét serranoi sonkával és újhagymás pirított laskagombát, baconban sült mozzarellával. Nem tűnik egy megoldhatatlan feladatnak lássuk be: a levest merjük ki egy tányérba, a dinnyét vágjuk fel és tegyünk mellé pár szelet sonkát (ez eddig 1 perc), a gomba a mozzarellával párhuzamosan készítve szinten mx. 5 perc. Ehhez képest mi kb. 40 percig nem kaptunk semmit... Sajnos úgy látszik, hogy a belvárosi árak itt még egy kis házi kenyér + vaj kombinációra sem elég (ott igen), hogy legalább a nyálunkat valami felszívja, így vártunk türelmesen. Aztán meghozták az ételeket. Hát, mit mondjak? Értem én, hogy "hadd zabáljanak" a vezérvonal errefelé, de ezt már túlzás. Előételnek egy kiló sárgadinnye illetve kb. 30 deka gomba + 1 egész mozzarella szerintem egy cseppet túlzás. Ráadásul finom se volt. Ecetes, nyúlós, túlkészült gombát kaptam, pirított toast kenyérrel! Igen, toast kenyérrel, nem hittem a szememnek! Minden étel mellé hatalmas pirított toast kenyereket kaptunk, ami óriási csalódás volt! Nem hiszem el, hogy egy cukrászdában nincs egyetlen ember aki tudna egy jó kis házi, kovászos kenyeret sütni! A mozzarella nem bivaly volt, hanem a nyúlós olcsó fajta, de ez a része legalább finom volt az ételnek.

Na mindegy, túl voltunk rajta, bizakodva váruk a következő fogást. És vártuk. És vártuk. És vártuk.

Megint eltelt vagy 40 perc, megint csodálhattuk az üres, fehér abroszt. Aztán jöttek a főételek. Egyrészt kértünk egy ropogós kacsacombot, pezsgős fehér káposztával és burgonya krokettel. Hát ropogós volt, az biztos, olyan száraz volt, hogy fájt ránézni az összeaszott combokra. Én a heti menüről (azóta is az a heti menü) kértem egy jól csengő vaddisznóbélszínt, sok magvas burgonyafánkkal, meggymártással. Nagy hiba volt. Életemben ilyen száraz bélszínt nem ettem, vágni alig lehetett, és ezen felül még íztelen is volt. A burgonyafánk is több sebből vérzett. Egyrészt a sok magból egy darab sem volt rajta! Másrészt ez is kemény volt. Elárulok egy nagy titkot, hátha elolvassa, aki készítette: a burgonyafánk, hasonlóan, mint a kenyér, ha nem frissen sütik és szarrá mikrózzák, ahogy hűl, olyan kemény lesz, mint a beton! És ez olyan kemény volt. Gyakorlatilag 1 gombóc elég volt, így is izomláz volt a karomban utána másnap a küzdelemtől. A meggyszósz viszont rendben volt, abba nem lehet belekötni.

Most írnom kéne a Zila (szerintem egyébként nagyon túlértékelt) remek sütijeiről, de nem fogok. A 3 előétel és 4 főétel elfogyasztása ugyanis 2 ÓRÁT! vett igénybe, nem akartam még 40 percet várni egy szelet sütire, ezért "gyorsan" fizettünk és leléptünk. Nem tudom mi volt az oka ennek a végtelen várakozásnak, mert nem voltak sokan, a pincérek vidáman jöttek-mentek, de hogy pl. a számát is miért tartott 5 percbe kihozni, amikor kb. az üres asztalokon rendezgették a villákat, azt nem tudom.

Mindent összefoglalva tehát bődületes mennyiségű, rosszul elkészített ételt kaptunk, elképesztő, 2 óra alatt. Az biztos, hogy mi többet nem megyünk ode és másnak sem fogjuk ajánlani. Az étteremnek komolyan el kéne gondolkozni azon, hogy jó magyar szokás szerint ne a mennyiségre, hanem a minőségre koncentráljon, dehát mint tudjuk ez idehaza elég nehéz...

És hogy én, hogyan csinálnám az előételt? Itt megnézhető...