Ha van olyan borvacsora, amit kicsit megbántam, akkor az ez volt. Nagyon sok negatívumot el tudnék mondani és sajnos a jó bor-étel párosítások és a néhány remek étel sem tudta ezt kompenzálni. A legnagyobb probléma magával a Gellérttel volt. Ok, hogy a vacsora a Gellért Sörözőben volt tartva, de ezt a helyet még sörözőnek se nevezném. Inkább kocsma, vagy romkocsma. A csillárok mocskosak, a székek szövete a barna kosztól és elkopottságtól lehangoló, a gagyi antik faburkolat kiábrándító, a személyzet arcberendezése és öltözködése nevetséges. Ilyen se volt még, hogy egy borvacsorán nem kaptunk bort az ételhez, csak külön kérésre, vagy hogy kocsmai hangulatban kellett végigenni a menüt olyan hangzavar volt, mint egy piacon és valami lágy zenét igazán játszottak volna, mert szomszéd asztal tahóinak beszélgetését se volt semmi ami elnyomja.

Aztán nem pontosan értem a koncepciót a menüvel kapcsolatban. Ok, hívunk vendég séfeket, akik megálmodnak egy menüt és lefőzzük. Ez eddig szép és jó. De hogy pl. Sergio Montaño (La Plaza) helyében ehhez nem adtam volna a nevem, sőt a vacsora végén az arcom, az biztos. Többször voltunk a La Plaza-ban és mondhatom, hogy Budapest egyik legjobb étterme, ahol ez az étel biztos nem juthatott volna ki a konyhából. Olyan érzésem van, mintha leültek volna megtervezni a menüt, majd amikor le kellett főzni akkor szembesültek vele, hogy Gellért konyhája nincs felkészítve ezekre az ételekre (és az alapanyagok minőségében sem túl válogatósak) és már késő volt visszacsinálni, új menüt kitalálni, muszáj volt ezeket az ételeket kínálni. 

Maga a hely illetve a tálalások, a zsibvásár, a pincérek úgy rányomták a bélyeget az estére, hogy hiába voltak egyébként jó ételek (is), jó ötletek (is), de összességében nagyon nagy csalódás volt a vacsora.

Libatepertő libamájjal és mézes lilahagyma lekvárral. Hozzá Gere Rosé Frici 2013

Alapvetően ne gondoljunk semmi bonyolultra. Jófajta libatepertő ledarálva, hozzá a hagymalekvár hibátlan és a ribizli jól illik ellensúlyozza a zsírosságot. Tökéletes fogaóétel a libanapra. 4/5

Szeretjük a Fricit, az ideit is! 4/5

Édesvízi hal- és rákragu, julienne zöldséggel és loire-i fehérbor mártással. Hozzá Sacha Lichine La Poule Blanche - 2012

Hát ezt az ételt inkább ki se küldték volna a konyháról. Ízre se a hal, se a rák nem érződött, nem beszélve a szétfőtt zöldségekről. Olyan volt az íze mint egy rosszabbul sikerült tökfőzeléknek. A tálalás ronda, a séfnek büntiből 3 nagy répát ajánlanék, hogy nyersen, csíkokra vágva álljon neki vagdossa fel halkéssel falatnyi darabokra! Nem jó vicc! A hal minősége sem ugrotta meg a színvonalat. Több volt benne a szálka, mint a hal, a felét otthagytam mert ehetetlen volt, nem érte meg kiszálkázni mert nem maradt utána hús! Ez egy nagy nulla! 0/5

Teljesen átlagos bor, kis barack, kicsi zöld, elmegy. 3,5/5

Konfitált malac vérnarancs coulis-val, banán chutney-val és bébi zöldség pisto-val. Hozzá Telmo Rodriguez Rioja LZ – 2011

A malac majdnem tökéletes. Ízre, minőségre kitűnő, viszont a bőre nem ropogós, amit nagyon sajnáltam. A banán chutney nagyon jó ötlet és tökéletesen illik a húshoz, a vérnarancs fanyarsága pedig remekül tompítja a hús zsírosságát. A tálalás itt sem sikerül, csak a banán, hús, vérnarancs kombináció ötlete miatt adok rá ennyi pontot. 4/5

A bor remek választás az étel mellé. Kellően fűszeres, jó savakkal a hús mellé és egy kis gyümölcsösség is van benne a narancs, banán kombinációhoz. 4,5/5 

Mogyorókrémes mille foglie Moscato-füge redukcióval. Hozzá Planeta Alastro 2012

Először kicsit furcsa a desszert, az első falat után azt mondanám, hogy nem ízlik, talán mert valami cukorbombát vártam. A második falattól viszont nagyon finom. Nincs benne fél kiló cukor, csak pár réteg finom piskóta és elképesztően finom mogyorókrém. A füge szerintem frissen jobb lett volna, de összességében ez egy remek desszert. 4,5/5

Kellemes desszertbor, sok sok aszalt barackkal, maradékcukorral, a desszerthez is jól illik. 4/5