• 1 szép süllő, kifilézve
• 1 marék kapor
• 30-50 g. kéksajt
• 6-8 közepes garnéla
• 100 g. rizottó rizs
• tejszín
• snidling
• 0,5 dl. fehérbor
• 0,5 l. szárnyas alaplé

Fogas:

1. A filét sütés előtt pár órával kivesszük a hűtőből. Megmossuk, a vizet felitatjuk róla.
2. Forró serpenyőben mindkét oldalát megpirítjuk, közben sózzuk, borsozzuk.

Mártás:

1. A garnélát kibelezzük, a fejét eltávolítjuk, de a páncélját rajta hagyjuk, mert abban is sok íz van. A kaprot felaprítjuk.
2. Egy kis fazékban feltesszük a tejszínt a garnélával. Alacsony lángon kb. 10 percig főzzük, ha nagyon elfőne a nedvesség belőle akkor egy kis vízzel pótoljuk.
3. Ízlés szerint teszünk bele kaprot, sót, borsot és kicsit összefőzzük.
4. A garnélát kivesszük a mártásból, megpucoljuk és apró darabokra vágjuk. A darabokat visszatesszük a tejszínes-kapros szószba.

Rizottó:

1. Klasszikus rizottót készítünk a rizsből, a fehérborból, az alapléből.
2. Amikor kész a rizs gyorsan beleforgatjuk az ízlés szerinti a kéksajtot és egy marék apróra vágott snidlinget.

Valentin napon volt szerencsém a Zona étteremben vacsorázni, ami elég mély nyomot hagyott bennem. Arra fel voltam készülve, hogy remek ételekben lesz részem egy fúziós, modern konyhából. Arra viszont nem hogy naponta fogom álomba sírni magamat, hogy ma nem itt ebédelhettem/vacsorázhattam.

De mitől is ilyen jó ez a hely? Rengeteg mindentől és itt nem csak az ételek (nem elsősorban) miatt, de azokról majd később. Először is vagyük magát a helyet. Szerintem nagyon el van találva. Elegáns, letisztult, a falon szakácskönyvek, aki háttal ül a bejáratnak, a nagy hátsó tükörnek köszönhetően ő is remek kilátást kap a város pesti oldalára. Aztán vegyük a személyzetet. Az, hogy kedvesek és segítőkészek elvárható egy nívós helytől, de hogy minden ételt ilyen alaposan bemutassanak, az elkészítés valamennyi lépését ismerjék és mindent tudjanak az alapanyagokról. Na ez már tényleg nem semmi (főleg, hogy az étlap naponta változik). Aztán vegyük az 5 fogásos menüt. Szerintem ennyi pénzért egyáltalán nem drága (főleg hogy még 2-3 üdvözlő, átvezető fogás is jár mellé), főleg ha azt vesszük hogy ilyen degusztációs menüt a konkurens éttermekben kétszer, háromszor ennyiért kaphatunk. És ami nagyon fontos, hogy a weben látható képek nem csak illusztrációk (volt már ilyennel rossz tatpasztalat), hanem tényleg úgy néznek ki az ételek, nem csak a fotózás kedvéért erőltették meg magukat a konyhában. Nade lássuk az ételeket:

Kezdésnek kaptunk isteni finom házi kenyeret jófajta olivaolajjal. Ebbe nem lehet belekötni… 5/5

Zellerkrémhab friss szarvasgombával

A séf üdvözlete. Lehelet könnyű hab, langyosan, amit a frissen reszelt szarvasgombával láttak el. Ontja magából a szarvasgomba illatot és a hab is szépen átvette az aromáit. Tökéletes. 5/5

Eper-paradicsom leves

Kíméletesen, szinte a saját súlya által sajtolt paradicsomlé és marinált eper. Amilyen egyszerűnek hangzik annyira különleges. Először egy sima eperszörpnek tűnik aztán a "korty" végén a háttérből előtűnik a paradicsom és a végre már csak az marad. Még egy kicsit télies ízű az eper, de ettől függetlenül remek fogás. 4,5/5

Marinált saibling, mangó, hokkaidó hab

A hal tökéletes. A marinád szépen "megfőzte", ugyanakkor feszes, friss, ízletes. Az édes mangó remekül illik a halhoz is és a tökpüréhez is. Ez a hármas nagyon egyben van. Az egyetlen dolog (és az egész este egyetlen negatívuma) az a savanyú vinaigrette, ami nekem nagyon nem illett ide. 4,5/5

Lecsó, füstölt fürjtojás, kápia juice, sült paprika

Aki azt hitte, már evet finom lecsót vagy hogy anyukája lecsója a legjobb a világon az felejtsen el mindent! Ez az újragondolt lecsó minden eddigi képzeletet és ízélmény felülmúl, az este legjobb fogása, amit az ember a végtelenségig tudna unalom nélkül enni. Kápia paprika, rozmaringgal szárított mézédes paradicsom, paradicsom velő, kapribogyó, folyós sárgájú fürjtojás és valami olyan ízorgia ami leírhatatlan 6/5

Bresse-i galambmell, borjú bríz, maya hajnal burgonya

A galamb tökéletesen fűszerezett, szaftos. A bríz is nagyon finom, talán egy leheletnyit még pirulhatott volna. A krumpli hab tökéletes kísérő. Külön-külön és együtt is remek ételek a tányéron 5/5

Borjúpofa, homár, feketegyökér

A borjúpofa szétolvad az ember szájában, a fűszerezés itt is kiváló. Ami külön érdekesség, hogy a homár édessége mennyire passzol a borjú mellé. A feketegyökéren egy olyan vékony szalonna "fólia", ami ráolvad a meleg gyökérre, így ízesítve azt. 5/5

Mandarin, zöld alma, ibolya

Az ízlelőbimbók felpezsdítéséhez egy kis átvezető fogás. Citrusos, friss, üdítő, amilyennek lennie kell. 5/5

Málnás áfonya mousse

Szép levezetése az estének. Az ízek tökéletesek, amit mondani sem kell. Viszont ami a legjobb az egészben, hogy nem egy cukorbomba, hanem mindenhol a gyümölcsök saját íze érvényesül. 5/5

A kávé mellé kapott finomságok szintén zseniálisak, de legfőképp az Oportó mustot emelném ki, ami hihetlenül finom volt.

• egész, szoba hőmérsékletű vadkacsa, részekre bontva: aki már darabolt csirkét annak nem lesz gondja vele. A végeredmény egy csomó aprólék (hát, mellcsont, szárny, nyak), két kis bőrös mell és két comb legyen
• 2-3 kisméretű cékla
• 1 közepesen érett körte
• 1 marék kelbimbó
• 1 marék egész dió
• 1 evőkanál méz
• borjú vagy marha alaplé
• 200 g. sütőtök meghámozva, felkockázva
• 4-5 vargánya
• 0,5 dl. habtejszín
• kakukkfű
• 1 dl. vörösbor
• 2 gerezd fokhagyma

1. Álljunk neki a szósznak. Ehhez melegítsük elő 200 fokra a sütőt, majd egy tepsiben tegyük be a kacsa aprólékot. Erre azért van szükség, mert ha főzés előtt megpirítjuk a húst, bőrt, csontot, akkor karakteresebb lesz a mártás íze. Kb. 25-30 perc elég neki.
2. Amikor a pirítással megvagyunk vegyük ki az aprólékot a sütőből és csökkentsük a hőmérsékletet 180 fokra. A combokat dörzsöljük be sóval, borssal, apróra vágott kakukkfűvel. Egy kis tálba öntsük egy kevés vizet, kb. fél deci vörösbort, egy kevés olajat, dobjunk bele a fokhagymát, megroppantva, héjastól. Tegyük bele a combokat, szorosan fedjük be alufóliával és tegyük a sütőbe. 15 percenként a lével meglocsolgatva kb. 60 percig süssük (ameddig meg nem puhul).
3. Ameddig a kacsacomb sül elkészítjük az összes köretet
   1. Cékla:
      1. Forró, sós vízben puhára főzzük a megmosott céklát, két végét levágjuk
      2. Tálalás előtt megpucoljuk
   2. Sütőtök:
      1. A sütőtököt feltesszük főni
      2. Amikor puha, leturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk
      3. Visszatesszük a tűzre és addig főzzük ameddig be nem sűrűsödik (elfőzünk minél több vizet)
      4. Ha ez megvan akkor félretesszük hűlni
      5. Kis lángon, robotgéppel, apránként beledolgozzuk a tejszínt, amitől kicsit légiesebb lesz az egész
   3. Kelbimbó:
      Sós vízben 1 percig főzzük, félretesszük
   4. Mártás:
      1. A sütőből kiszedett aprólékot egy nagy fazékban, egy liter hígabb alaplével, egy kevés kakukkfűvel, sóval, borral és a gombák felével, vörös áfonyával feltesszük főni. Néha megkeverjük, hogy az aprólék minden oldala biztos főjön bele egy kicsit
      2. Amikor kb. a negyedére csökkent leszűrjük majd a levet visszatesszük a tűre. Beleöntjük a bort és megvárjuk ameddig ez is elpárolog
      3. Kevéske vajjal, liszttel szépen besűrítjük
4. Amikor a combok puhák levesszük a fóliát az edényről és visszatesszük a sütőbe, hogy a bőr szépen megpiruljon. 5 perc múlva nekiállunk a kacsamellnek:
   1. A kacsamellet bedörzsöljük sóval, borral, olivaolajjal. Forró serpenyőben a bőrös felét 4, a másikat 3 percig sütjük
   2. Kivesszük a sütőből a combokat és betesszük a melleket. A sütőt elzárjuk, a melleket betesszük és az ajtót háromnegyedig nyitva hagyjuk
   3. A kelbimbót, a félbevágott körtét, a gombákat és a diót egy forró serpenyőben, pár csepp olivaolajjal kicsit megpirítjuk
5. Tálalunk:
   1. A sütőtökből merünk egy kanállal, teszünk pár szem kelbimbót, gombát, egy félbevágott céklát
   2. A megpirult diót fél percre betesszük a mikróba egy kis vízzel és a mézzel. Aztán teszünk belőle a körtére
   3. A kacsamellet félbevágjuk, mehet mellé egy comb is
   4. A végén az egészet meglocsoljuk a mártással

Az este vendége a Konyári Pincészet volt, ahonnan mega Konyári Jánostól érkezett bemutatni a borokat. Különleges  történeteket hallhattunk Balatonlelle és a bor közös történetéről, sok érdekességet megtudhattunk a borokról és a borászat filozófiájáról.

Olivás focaccia. Hozzá Konyári Loliense 2012.

Egyszerű üdvözlőfalat, remek, omlós focaccia, egy-egy szelet sonkával. Az arányokon kicsit változtattam volna, mert a focaccia sok volt ennyi sonkához, illetve egy hosszabb érlelésű sonkát választottam volna. Viszont focaccia állagába, ízébe nem lehet belekötni. Puha, omlós, pont elegendő olivával, egy kis paradicsommal megbolondítva. 3,5/5

Ez a fehérbor abból a szempontból különleges, hogy nem teljesen reduktív illatbomba. Bár tartályban erjedt, fél évig finomseprőn érett, amitől sokkal különlegesebb lett az illata, kapott tőle egy kis pluszt. 4/5

Pászkás kecskesajt krémtorta. Hozzá Konyári Szárhegy 2011.

Nagyon finom előétel, nagy meglepetés. Gyakorlatilag ez egy krémsajt állagú kecskesajt remekül fűszerezve és snidlinggel megbolondítva. Nem lehet belekötni, isteni. A pár szem diótól és dió olajtól pedig csak még jobban kijönnek az ízek. A pászka az alján tökéletes, a kecskesajt megpuhította, magába szívta az ízeket. Viszont megint gondot érzek az arányokon, több kenyér kellett volna mellé. 4,5/5

Dűlő szelektált, nagy gonddal készített tétel. Erjedés után fahordós érlelést is kapott. Ez sem a klasszikus gyümölcs, üde, hanem a komplex, különleges, hosszú ízű vonalat képviseli. 4,5/5

Charlotte hagyma krémleves édes vízi rákkal töltött raviolival. Hozzá Konyári Rosé 2013.

A leves rendben van. Krémes, lágy, meleg, amilyennek lennie kell. A töltött ravioli is finom, amit kicsit sajnálok, hogy az erős ízű levesben kicsit elveszik a rák íze, de külön-külön mindkettő finom. A borhoz tökéletes fogás! 4/5

A különleges fehérek után egy klasszikusabb Rosé. Olyan amilyennek egy jó Rosénak lennie kell, nagyon könnyű, nagyon gyümölcsös, kicsit édeskés, hosszú ízű. 4,5/5

Sertéshálóban sült marhapofa édes burgonyapüré alapon, zöldséges papardellével. Hozzá Jánoshegyi Kékfrankos 2011.

A marhapofa és és a szósz tökéletes. Szaftos, jól fűszerezett. A pürébe sem lehet belekötni. A pappardelle tulajdonképpen csíkokra vágott főtt cukkini és sárgarépa. Nem rossz kombináció ez a három így együtt, sőt, de én jobban szeretem ha a zöldség közepe még roppanós (ha meg papardelle akkor pláne legyen al dente), sőt kifejezetten jó lett volna a tányéron valami "masszívabb" is. Szintén remek a borhoz. 4/5

Ez egy jó kékfrankos! Nagy testű, nagyon komplex, még bőven érlelhető. Rengeteg íz, a meggytől kezdve a kakaóig. Szép savak, amik csak még jobbak lesznek. Érdemes kipróbálni! 5/5

Vadkacsa combok Cumberland-mártással, puliszkás krokettel. Hozzá Sessio 2009.

A marhapofát nem sikerült felülmúlnia, de a hús itt is tökéletesre sikerült. Omlós, szaftos, amilyennek lennie kell. A mártás is hibátlan, a puliszkás krokett nem rossz hozzá, de kicsit fantáziátlan illetve nem is túl szép, a lekvár helyett még valami kis csavart el tudtam volna képzelni. Meglepiként kaptam még egy sörétet az egyik combba, de ezt nem negatívumként mondom, egy kis sörétes vadra bármikor vevő vagyok. 4/5

A pincészet egyik nagyágyúja a Sessio. Külön dicséret, hogy nem fukarkodtak ezzel a nem olcsó borral, ráadást is bátran adtak belőle. Sötét, rubintos szín, kifejezetten édeskés, fűszeres, szilvás illat, itt is egy leheletnyi csokival. Hosszú korty, szépen lekerekedett ennyi év után. Tökéletes. 5/5

Meggyes gesztenyével töltött képviselőfánk belga étcsokival. Hozzá Konyári Malbec 2011.

Igazi retró desszert, pont olyan mint gyerekkoromban. Ezt nagyon nem kell részletezni. Mindig plusz pont ha évek múltán egy ilyen klasszikussal találkozik az ember, ami ráadásul még jól is lett elkészítve. 4/5

A nálunk ritkaságszámba menő Malbec Konyáriéknál kifejezetten jól érzi magát. Illatában piros gyümölcs, szilva, ízében fűszeres, fekete gyümölcsös, szép tanninokkal. 4/5

Ha valaki Villányban vagy környékén jár semmiképp se hagyja ki a "vidéki" gasztronómia egyik gyöngyszemét, a Mandula éttermet! A Villányi Borbidék Vince napi rendezvényeinek egyik kihagyhatatlan programja az erre az estére összeállított disznótoros fogások és a hozzájuk tartozó kiváló borsor kóstolója.

Üdvözlő italként a legfrissebb Frici fehér érkezik és az itt elmaradhatatlan friss, házi kenyér szőlőmag olajjal, valamint szarvasgombás vajjal. Egy baj van ezekkel az ételekkel. Annyira jók, hogy csak erős kínok közepette lehet kibírni, hogy ne tömje tele magát az ember velük és jusson hely a rendes ételeknek is. 5/5

Kocsonya kehely, zöldségekkel. Hozzá Frici Rosé 2013

A kocsonya gyönyörű áttetsző, amilyennek lennie kell. Tökéletesen van fűszerezve, azt mondanom se kell. Ami kellemes meglepetés benne az a lencse, ami az újév miatt került bele. Remek ötlet, én is fogok tenni a kocsonyába mostantól. 4,5/5

Frici az évek óta megszokott gyümölcsös, kellemes, selymes. Ez az évjárat is itatja magát. 4/5

Savanyú toros leves, házi derelyével. Hozzá Gere Rosé Cuvée 2013

Ez a leves nehéz pálya. Ettem már korábban kétszer is máshol és nem ízlett, túl savanyú volt, bármit adtak hozzá mintha káposztalevet itattak volna velem, már azt hittem velem van a baj és egyszerűen nem nekem való. Erre most a Mandula étterem rácáfolt, mert tökéletesen találták el az arányokat. Nem rántja össze az ember száját, tökéletesen krémes, a derelye-leves aránya tökéletes. Jó lenne, ha mindenhol így csinálnák. 4,5/5

A 2013-as Rosé végre megint a gyümölcsös, könnyed vonalat hozza. Gyümölcsös, hosszú íz, szép szín, szép savak. Ez az évjárat megint az egyik kedven Rosém lesz 4,5/5

Sertés trilógia, oldalas, borda, és véres hurka savanyú káposzta veloutée-val, és héfeknédlivel. Hozzá Gere Cabernet Sauvignon, Mandula Selection 2007

Van itt minden ami egy jó disznótoros során előfordulhat. A húsok, alapanyagok minősége eleve meghatározta hogy nem lesz itt gond, ez jól érződik az ízeken. Az oldalashoz kés se kell hogy elvágjuk, tökéletesen karamellizálódott. A borda rózsaszín, szintén vajpuha. Ami mégis elviszi a tálat az a különleges, bonbon formájú és parfé állagú véres hurka golyó. A káposzta akárcsak a levesnél itt is kellően savanyú, az élesztős gombóc pirítva pedig remekül segít a nehéz sertéshús jóízű fogyasztásában. Tökéletes főétel. 5/5

A bort ne keresse senki a polcokon. Története, hogy véletlenül előkerült a pincéből 800 palack Sauvignon, ami különleges, Mandula Éttermes címkét kapott és kizárólag az étteremben lehet megkóstolni. A hosszú palackos érlelés szépen kikerekítette rengeteg fűszer, aszalt gyümölcs, kis csoki, gyönyörű tanninok és szín. Minden megvan benne ami egy jó borhoz kell. 5/5

Csörögefánk kajszi barack lekvárral. Hozzá Gere-Weninger, Cabernet Franc Selection 2008

10 éves korom óta nem ettem kb. csörögefánkot, magam sem tudom miért. Felelevenedtek a régi emlékek, a lekvár is pont olyan finom. Mintha megint gyerek lettem volna. Egyszerű de nagyon szép desszert. 4,4/5

Illatában szilva, aszalt meggy, fahéj. Ízében kerek savak, intenzív, hosszú korty. Remek bor. 5/5

A vince napok kapcsán leszaladtunk egy hétvégére Villányba, ahol remek borokat és ételeket kóstolhattunk, illetve eljutottunk pár olyan pincészetbe is, amik mivel kívül esnek a kellemes séta távolságon, talán sose látogatjuk meg őket, viszont a közvetlen, buszos járatokkal nagyon kényelmes volt.

Vinatus Pince és Fogadó

Egy fiatal borászat illetve panzióról/étteremről amely saját feldolgozóval nem rendelkeznek, csak szőlővel, ami cseppet sem von le a borok értékéből. A szép, új, igényes panzióval meg voltunk elégedve, a kiszolgálás kedves és segítőkész. Érkezésünk napján ebédeltünk a panzió éttermében. A fogadó pálinka a ház saját törkölye volt, kellemes meglepetés, finom, aromás, nem a töménytelen alkoholra kihegyezve.

Az adagok hatalmasak, az előtel és főétel után a desszertnek még a gondolata is émelygéssel töltött el minket. Előételnek Pikáns kacsamáj toast-ot kértem, ami pirított kenyéren trónoló, karamellizált cukros, balzsamecetes kacsamájat jelentett. Állagra, ízre nem lehet belekötni, teljesen rendeben volt. Amit kicsit kritikának mondanék az a hozzá ajánlott bor, mert bár a gyöngyöző rosé önmagában nem volt rossz, ehhez az ételhez egyáltalán nem ment. A másik előétel hideg libamáj lett, zsírjában. Itt sem reklamálhattunk a mennyiségre, a zsíros májhoz libatöpörtyű is járt, gazdagon lehetett enni hozzá a kenyeret, gyakorlatilag jól is lakik vele az ember.

A főételeket a Vince napi ajánlatból választottuk. A töltött libacomb rizzsel és grill zöldségekkel megintcsak tekintélyes adagra sikerült. Én tarját kértem, pirított kalácson, krokettel, vörösboros mártással, grill zöldségekkel. Összességében rendben volt az étel, sajnos a krokett nem volt házi. A grill zöldségeket egy kis mazsolával együtt készítették, ami adott nekik egy kis édességet és a vösrösboros szószhoz is ermekül illett, azért pirospont jár. Viszont a tarját sikerült túlkészíteni, kiszáradt. Kár érte. Az ehhez a fogáshoz kínált Syrah telitalálat volt, remekül ment az ételhez.

Nagyétküeknek illetve egyszerű de tiszta szállást keresőknek, jó borokra vágyóknak bátran tudom ajánlani a helyet.

Maul Pince

A kimerítő ebéd után vacsorára már eszünkbe sem jutott 3 fogást kérni, de még az az egy is sok volt, amit végül a Maul pincében kaptunk. A túrós csusza tejföllel embertelen mennyiség tésztából, a felét sikerült legyürni. Én Rántott töltött káposztát kértem, mert el se tudtam képzelni milyen lehet. Összességében van az ételben fantázia. A panír réteg jól felszívja a káposzta levélt, így gyakorlatilag nem kell kenyér mellé, viszont az én ízlésemnek túl kötött, masszív volt a töltelék és kicsit íztelen. Egy könnyű rosét kértem az étel mellé, de nem ízlett. Egyrészt túl meleg volt, másrészt kicsit fáradt, nehéz, jellegtelen.

A Maul pince kicsit csalódás volt, lehet csak rossz napot fogtunk ki, nem is kóstoltunk borsort, de azt kell mondjam szerintem sok, ennél lényegesen jobb hely van Villányban, ahova érdemes betérni.

Janus Borház

A szervezet, buszos túra első állomása. Kedves fogadtatásban volt részünk, kitűnő borokat kóstolhattunk, a borok mellé kínált hidegtál nagyon finom volt, nem lehet semmibe belekötni. A kóstolóház szép, a szőlő körülötte gyönyörűen gondozott és a kilátásban is el lehet gyönyörködni. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide kóstolni, viszont a borház hátránya szerintem pont a megközelíthetőség. Nagyon kívül esik a többi borászat vonzáskörzetéből, aki mégis elvetődik ide, az viszont nem fog csalódni.

Vylyan Szőlőbirtok

Villány híres a relatív új és modern borászatairól, ezért vártam nagyon a Vylyan birtok meglátogatását. Kívülről nem is csalódtam benne. Gyönyörű kilátás a hegyről, szőlő ameddig a szem ellát. A program éneklős látogatás a szőlőbe, áldással, keresgélős játékkal. Azért ebből többet is ki lehetett volna hozni, mert a csorda vonulását kísérő 4 soros alapmű éneklésén kívül olyan túl nagy hangulata nem volt, még a forraltborozás sem mentette meg.
A szőlőnézegetés végeztével a teremben lehetett csipegetni illetve kóstolni. Nos itt aztán teljesen kiakadtam mind a szervezésre, mind etetés-itatás részre. Már maga a terem, ahol leültettek hatalmas csalódás volt, leginkább egy régi általános iskola kibelezett tornatermére emlékeztetett. Aztán 4.500 Ft-ér 4x2 dl. nem is a legjobb bor és az egész hétvége legrosszabb borkorcsolyá válogatása (sarki kisközértesnek tünt) erősen kiverte a biztosítékot. Erre jött még a Szélbevonyítók (Szélkiálltók) együttes fejhagú üvöltése a színpadról, rettenetes hangtechnikával, amitől a saját gondolataimat sem lehetett hallani, nemhogy amit esetleg más akart volna megosztani velem az asztalnál. A borokra meg nincsenek szavak. Olyan brettes volt az összes, hogy 2 korty után ki is öntöttük. Az egyik bornak olyan trágyaszaga volt, amit még az ellenségeimnek sem kívánok. Szóval Vylyan egy életre kilőve nálam, bort se fogok tőlük többet venni, az tuti…

Gere Tamás és Zsolt pincészete

Harmadik állomásunk a kissebbik Gere borászat volt és annak a „kísérleti” pincéje. Az acéltartályok között elhelyezett padokon kaptunk egy remek tételes kóstolót, hozzá isteni, perectészta szerű kenyérrel és sok érdekességgel a pincészetről. Külön plussz pont, hogy olyan tételeket kóstolhattunk amiket még le sem palackoztak, frissen a tartályból érkeztek. Ezek után levonultunk az épülettől nem messze található pincébe, ahol az egyes évjáratok borai és különböző hordói találnak egymásra, így kísérletezik ki hogy az adott évjáratnak melyik hordót fogja végül kapni. Nagyon érdekes volt. Itt is kóstoltunk, ugyan az a 2011-es Cabernet Franc került a poharunkba két különböző hordóból (egyenesen a lopóból). Sajnos még mindkét bor nagyon nyers volt ezért nem lehetett különösebben élvezni őket, de a hordók közti különbség észrevehető volt. Összességében csak ajánlani tudom a hely meglátogatását is illetve a borokat is. (Még nem került forgalomba de érdemes lesz figyelni a Traminit, mert már most fantasztikus)